Miért szégyenlem a pozitív gondolkodásomat?
Már említettem az egyik cikkemben (5 dolog amiért blogolni kezdtem) , hogy csak a nagyon szűk baráti köröm tudja hogy önfejlesztő vagyok. Igen, érdeklem és figyelem magamat és fontos, hogy mit érzek! Miért nem mondom el ezt mindenkinek? Mert egyszerűen buggyantnak hinnének a gondolataim miatt. Sokan nem értik a pozitív gondolkodás lényegét.
“Nem az a fontos ,hogy mi történt ,hanem az ,hogy hogyan élem meg én azt.”
Szabó Péter után szabadon
Jönnek a jogos kérdések!
Hogyan lehet a rosszat pozitívan megélni?
Miért gondoljam hogy ami történt jó?
Én sem gondolom, hogy minden szuper, mert nem az! Csak másképp nézem a világot, valahogy így:
- Ok megtörtént!
- Most mit tudok tenni?
- Mit tanultam belőle?
- Hogyan tovább?
Nem kell belehalni mindenbe! (Na jó, van amibe kicsit bele kell halni, de aztán állj fel! )
A nevetés a legjobb módszer a gondra és gondolkodni se árt néha. Én tök jókat szoktam a saját hülyeségeimen nevetni. Furán is néznek ilyenkor az emberek mikor dühöngés helyett hangosan felnevetek.
Ismered ezeket a mondatokat ?
Mit szedsz, adj nekem is? Mit ittál?
Vannak örök negatívak akik nyafogva kelnek fel, szerintük minden szívás! Szerintem meg nem! Igen is vannak dolgok amiket lehet másképpen is megélni!
- nem hisztizek a dugóban, hanem bekapcsolok egy hangoskönyvet vagy egy hanganyagot.
- Nem kapok sokkot ha nincs több kenyér, inkább megnézem tudok e pizzát csinálni.
- ha lemerült a telefonom, nyugtázom ,hogy figyelmetlen voltam és keresek egy helyet ahol feltölthettem. Vagy élvezem a napomat anélkül.
Sorolhatnám de felesleges! Szerintem már érted!
Sokáig én is úgy éltem ,hogy imádtam panaszkodni, jobban is voltam tőle, abban a pillanatban. Persze mert másra pakoltam az engem nyomó gondokat. Egyszer csak észre vettem ,hogy mennyit nyafogok. Megálljt parancsoltam magamnak és tudatosan figyelem ezt a hibás berögződést. NEM KÖNNYŰ! Azzal segítem magam hogy átfordítom és megnézem ,hogyan tanulhatok én ebből. Célom a pozitív gondolkodás!
Az “az a baj ” kezdetű mondatokat elfelejtettem. Már csak “az a helyzet van”, így állítom keresőre az agyam.
Könnyű egy dolog felett ítélkezni, mint meg vizsgálni, körbejárni és megismerni. Egyszerűbb valakit megítélni mint elismerni. Sokkal többet ad egy dicséret, egy biztatás, egy jó szó.
Nem értem miért gondolta bárki is ,hogy ha megdicsér elbízom magam.
AZ én egyik szeretetnyelvem az elismerés! (5 szeretet nyelv)
Dicsérd meg a kis gyereket elolvad. A felnőtt zavarba jön, de jól esik neki. Próbáld ki !tölts el csak egy órát ,egy napot úgy hogy tudatosan keresel valamit amit megdicsérhetsz, ami igazán elismerést vált ki benned. Én már megtettem, hihetetlen a változás. El sem tudod képzelni!
Mégis miért nem ezt használják mások? Mert nem ez van a programunkban! Nemrég egy esküvőn jártam volt ott egy testvérpár, mindenkit szívből megdicsértek, és ez sokakat zavart, nem tudtak mit kezdeni a dicsérettel. Érdekes ugye?
Te mit szólnál ,ha a szomszédod megjegyezné milyen jól nézel ki? Mit gondolnál elsőre?
- Vajon mit szeretne kölcsönkérni?
- Mit akar tőlem ,vagy gúnyolódik?
- Elrontotta a porszívómat ami nála van? Stb…
Ezeken a berögződéseken csak mi tudunk változtatni!
El kell hinned neked is, hogy megdicsérhetnek hátsó szándék nélkül !
A múlthónapban egy blogger csoportban gratuláltak az MLM-es cikkemhez azt írta kommentben a csoporttársam:-Gratulálok ebben igazán sok munka volt! Tudod hogy reagáltam rá? Megkérdeztem ,hogy ugye ebben van irónia is? Mikor azt válaszolta a dicsérő, hogy nem ,ebbe a cikkbe valóban jó sok munkát fektettél és őszintén gratulál. Én elszégyeltem magam, a saját kishitűségemet vetítettem ki másra. Olyat képzeltem ami nem is volt, pedig tényleg jól sikerült az a cikk.
Az öndicséret nem büdös. Nekem, igen is szükségem van egészséges önképre, szükségem van a jogos elismerésre!
És neked is!
Ha más nem ismeri el a teljesítményedet ,dicsérd meg magad, szívből, őszintén!
Ezt jól csináltad!
Persze meg keke találni a középutat az önteltség és az önbizalom között.(De ez már egy másik bejegyzés lesz )
Úgy kezdtem a cikkemet ,hogy miért szégyellem a pozitív gondolkodásomat? Nem szégyenlem, de nem is szívesen beszélek róla! Miért? Mert most nem ez az elfogadott élet minta. Azért írok erről mert szeretném ha megfordulna a százalékarány és a negativitásról nem beszélnének a tulajdonosaik! Az az álmom hogy minél többen legyenek pozitívak és fogadják el önmagukat. Oszd meg a gondolataimat másokkal ha te is így gondolod!
Köszönöm szépen!
Nagyon szuper, és ösztönző bejegyzés lett. Én is próbálok hasonlóan hozzáálni a dolgokhoz. Persze ez nem könnyű, és nem is egyik napról a másikra fogok világot váltani. Azt gondolom minden fejben dől el, csak elhatározás, és kellő kitartás kérdése. Sokkal jobb, és pozitívabb így megélni a napokat. Nem mellesleg tartalmasabb is. 🙂
Kedves Judit!
Örülök,hogy teszett! Hiszem hogy más sikereiből is tanulhatunk!
Szeretettel Zsuzsa