Andrásfai Eszter a legönzetlenebb ember, akit az interneten ismertem meg. Mindig segítőkész! Van egy horgolós csoportja a facebookon.
Amikor mi összetalálkoztunk a világ hálón egyből megfogott az egyénisége. Tetszik amit kitalált, hogy munkahelyet teremtsen magának.
-Hogyan talált rád az az ötlet, hogy kézművességgel foglalkozz?
–Gyerekkoromtól kezdve az életem része volt az alkotás. Sok mindent kipróbáltam. Korábban azt gondoltam, hogy majd író leszek, foglalkoztam is komolyabban irodalommal. Aztán a kislányom megszületése után kezdtem horgolni. Egyúttal ekkor kezdett erősödni bennem az az elképzelés, hogy ne alkalmazottként kelljen majd visszatérnem dolgozni. Hiszen az életemben már a család a legfontosabb, és azt is el szerettem volna érni, hogy a munkámat a családi életemhez igazíthassam, ne pedig a családomat kelljen a munkámhoz rendezni. Ezek együtt hozták az ötletet, hogy a hobbimból megélhetést csináljak.
Eszter horgolást tanít kezdőknek és haladóknak. Elmondta nekem, hogy a nemezelés az egyik vágya amit szívesen megtanulna.
-Mit jelent neked a hívatásod? Mert gondolom az kézművesség és ennek tanítása a hívatásod.
–Sok mindent jelent természetesen. Főként örömöt. Az alkotás örömét. Azt, hogy az ember létrehoz valamit, ami érték, ami sokkal nagyobb érték, mint amit a boltban vásárolhatunk meg. És ezt az örömöt szeretném megmutatni és átadni minél több embernek, aki nyitott rá.
Igen az alkotás, sokunknak kikapcsolódást nyújt. Közben előcsalogatjuk a kreativitásunkat. Nagyon jó ötlet átadni a tudásod másoknak.
-Mivel tudod bíztatni az olvasókat a kreativitásra?
–Szerintem mindenki kreatív. A maga módján. Más és más formában. Hogy mivel tudnám biztatni az olvasókat? Azt hiszem azzal, hogy bátran vállaljuk fel a kreativitásunkat, akkor is, ha eltér megszokottól vagy a divattól. Sőt, főként akkor, mert abból tudnak az igazán izgalmas dolgok megszületni.
A kreativitás mostanában divatos szó lett. Lehet, hogy túlságosan divatos. Trendi lett kreatívnak lenni és ezért sokan hiszik, hogy ami nem a legújabb trendet követi az nem is kreatív. Én úgy gondolom egyedinek lenni elég kreatív. Ilyen vagy te is Eszter.
-Miért szeretsz tanítani és segíteni másokat?
–Érdekes az ezzel kapcsolatos utam is. Mindkét szülőm pedagógus. Anyukám próbált abba az irányba terelni gyerekkoromban, hogy én is legyek tanár, de ezt akkor meg sem akartam hallani. Aztán kanyargós utakon folytattam tanulmányaimat (megjártam az Állatorvosi Egyetemtől az ELTÉn át néhány helyet). Végül a Milton Friedman Egyetemen szereztem bölcsész diplomát. Már a főiskolai éveim alatt az volt a tervem, hogy majd oktatni fogok, és erre a tanáraim is erősen biztattak. Azt hiszem, azért, mert már az is szívből jött. A diplomámat is szerelemből csináltam, kommunikáció és médiatudomány szakon, filmes szakirányon. Szerettem volna mozgóképkultúrát tanítani, de Mesi közben megérkezett hozzánk. Már az államvizsgakor várandós voltam, így ez az irány megtorpant akkor.
De hogy miért is szeretek tanítani? Azt hiszem, pont a szakma/hivatás szeretete a kulcs. Amikor az ember rajong valamiért (én így voltam a filmmel és így vagyok kézművességgel, horgolással is), akkor tudja igazán úgy átadni a tudást, hogy az hiteles és értékes legyen.
-Te tényleg szép utat jártál be, hogy megtaláld önmagad, gratulálok hozzá! Ezek után nem is tudom, hogy meg merjem kérdezni. Elárulod a célodat nekem?
–Ezt nagyon nehéz még magamnak is elárulni. A cél folyamatosan változik, és annyi minden van, amit szeretnék. Most a blogom és az egész horgolós terveim is átalakulóban vannak. Kicsit más irányokat próbálgatok, de erről most még nem igazán szeretnék beszélni…
Az álmom az, hogy a munkám a szeretett hivatásom legyen, ebből tudjak megélni. Az, hogy az alkotás ilyen módon lehessen része az életemnek. Az, hogy szabadabban élhessek, magamért, a családomért és a családommal együtt.
Az álmom az is, hogy minél többen álljunk meg egy kicsit. Térjünk vissza fontos értékekhez, amit manapság sajnos rohanó világunkban elveszítünk. (Sajnos én is sokszor.) Bármiféle alkotó tevékenység erre nagyon alkalmas. Amikor alkotunk, lelassulunk, megpihenünk, ugyanakkor valami igazit, szépet, értékeset hozunk létre. Mennyivel fantasztikusabb érzés mondjuk egy olyan sapkát hordani/ajándékozni valakinek, amiben mi személyesen vagyunk benne az elkészítése által, mint amikor beszaladunk a boltba és megvesszük ugyanazt a darabot. Persze ez idő. És én is rohanok nap, mint nap. Versenyt futok az óramutatóval állandóan. De egyre hangosabban és egyre többször mondom magamnak, hogy állj meg! Szoríts időt magadnak azokra a dolgokra, amik igazán fontosak.
Azt gondolom, hogy az időt sokan ellenségnek tekintik, de ezen sokat segíthet a tudatos tervezés és a határidők betartása. Szigorúnak kell lennünk magunkkal, hogy legyen mindenre időnk. Persze ezek szépen hangzanak, még én is csak tanulom az efelé önfegyelmet. De az idő nagyúr és motivációdat a tervezéshez.
-Mi motivál téged a mindennapokban?
–A kislányom. A szerelmem. A családom. A barátaim. Az álmaim. Az új ötletek. Bármi és minden, ami körülvesz tulajdonképpen. És nem is csak a célok, nem csak az álmok, hanem maga az út is, ami odavezet.
Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik. Veöres Sándor
A többi riportot itt találjátok
