Hideg van odakint ezért magamba bújok, bentről nézem magam kifelé megismerek, felismerek. Megismerem magamat ezáltal megértek másokat.
A minap nap hazafelé tartottam az autómmal, kinéztem az autó ablakán és egy malomra lettem figyelmes a lekopaszodott fák mögött, elgondolkoztatott!
Minden nap erre járok, nem vettem észre semmit a tél szépségeiből
Ez idáig zöldültek a fák, de most tél van, lehullottak a színes ősz díszei. Megmutatták a fák a saját valójukat a csontjaikat, amit nem takarnak a lombok, megmutatták mi van mögöttük, átláthatóvá vált a rejtőző valóság.
Régóta vonzottra a lelkemet az a hely!
.- Állj meg nézz körül! -suttogta. Mindig elodáztam a megállást – nincs időm, sietek stb….-Ismered?
Most a tél feltárta az elbujtatottat. Érdemes hallgatni a belső hangokra, megállni, körül nézni, megfigyelni!
Egy több száz éves vízimalom rejtőzött ott, a patakparton, működő szerkezet. Hallom a patak halk morajlását. A víz kérdőre fogja a vizikereket
-Miért állsz, sok a munka! Gyere velem!-csobogta a patak .
A kerék hangosan nyögve megindult, nyekkenve elkezdett forogni, el ragadta a víz magával.
-Na mi van nem jössz?- Kérdezte a viz pimaszul sürgetve az öreg kereket.
-Nekem ez a dolgom, én így teszem amit kell.-mondta nyugodtan- Megfordulok a tengelyem körül ,mindig mást mutatva neked, mégis ugyan azt. Lassan, komótosan forgatom a malom kereket mert ez így kell! Őrlöm a magokat. Százötven éve így teszek, és ez így van rendben.- felelte a kerék.
A patak aki állandóan rohan ,megérezte miről beszél a kerék, mindenki mást akar, az álló rohanni ,a rohanó meg szeretne kicsit állni. Ugye ezt is érted?
A kopasz fák mögött álló malom megerősítette bennem hogy érdemes a megérzésemre hallgatni, megállni ott ahol a szíved megállít!
Jelenben lenni!
A lelkem télbe öltözött, a tél színe a fehér és a fekete. Így hát leteszem én is a díszeimet, elmerülök a lélegzetemben. Meditálok, megfigyelem az érzéseimet csendben jelen vagyok. Csak ülök és figyelem mi zajlik most ott belül, melyik gondolat mit forgat meg bennem. Hol akad el a mag? Képzeletben vízimalom vagyok, őrlöm a magot, a gondolataimat, átdolgozom a szüret utáni magokat, előveszem a régieket, azt is beletöltöm lisztembe, átdolgozom, értek, megértek!
A tél szép, olyat mutat amit egyébként nem látnék meg, ülök és csak nézek ki a fejemből, de érzem hogy ez is értékes! Ezek a tél szépségei.
Itt olvashatsz a meditáció jótékony hatásairól
Ha tetszett oszd meg a barátaiddal!
