Halogató voltam én is!

Azt terveztem, hogy írok a halogatásról, de napok óta csak halogatom. Ezért be kell vallanom én is “Pató Pál” leszármazottja vagyok.Így nem tudok mást csinálni, mint utána olvasok és megkeresem a számomra hasznos írást a témáról!

https://mindenegyesnap.hu/halogatas-utmutato/

Ez az első írás, ami a lelkemből szól, pontos útmutatót a halogatás legyőzéséhet. Az 5 Miért – es rész tetszett nekem a legjobban.

Az önismeret nagyon fontos az életünkben, úgy vélem, aki nem ismeri önmagát nehezen tudja felismeri a boldogság pillanatait?

Ha racionálisan nézünk önmagunkra sokkal könnyebb megfelelnünk az elvárásainknak. Így kevesebb az önvád és lelkiismeretfurdalás vár ránk.

Az “Ej, ráérünk arra még!” érzés sokan a lustasághoz kötik, de ez nem a lustaság mutatója. Mint ahogy az általam megtalált bejegyzés is írja sokszor maga a feladat kimenetelétől tartunk nem maga a feladattól.

Mi történhet annál rosszabb, mint hogy nem készülök el vele? Mint sokan én is maximálisan vagyok. Sokszor a kudarctól való félelem tart vissza. De az elvégzett feladatnak nem kell 150%-osnak lennie. Szerintem az is fontos mikor leülünk megoldani a halogatott dolgot, érdemes azt is mérlegelni “mit is várnak tőlem”.

Szembe nézni magammal nem volt könnyű, de megtettem. Most már tudom képes leszek elvégezni a feladataimat.

Puszta a kert, e helyett a

Szántóföld szépen virít,

Termi bőven a pipacsnak

Mindenféle nemeit.

Mit henyél az a sok béres?

Mit henyélnek az ekék?

Közbevágott Pató Pál úr:

“Ej, ráérünk arra még!”

Petőfi Sándor