Édesanyám gazdasági vezetőként dolgozott egy ipari iskolában amikor én 7-8 éves lehettem. Sok időt töltöttem anyu munkahelyén.
A portásfülkében egy néni varázsolt, a kezében horgolótű és fonal, csodás dolgok születtek a keze alatt.
Mindenképpen meg szerettem volna tanulni horgolni, kedves segítőkész néni volt, pár hét alatt megtanította az alapokat. Az első alkotásom egy Barbi szoknya volt,sose felejtem el sárga kék.
Aztán feledésbe merült a tudásom elkalandoztam kötöttem, varrtam mindig valamit alkottunk a Nővéremmel.
Mikor a harmadik kislányommal állapotos voltam akkor a Facebookon szembe találkoztam amigurumival És eszembe jutott hogy hó-hó hát én tudok horgolni, az első ajándékom a kislányom számára egy lila elefánt volt, nagyon vagányan nekiálltam mindenféle leírás nélkül és csodák csodája nagyon aranyos lett. Ezen felbuzdulva újra horgolni kezdtem babatakaró, kis sapka, kis pulóver készült a terhességem alatt.
Aztán egy pár hónapra félre kellet tennem a horgolást, mert hát szerintem mindegyikünk tudja hogy az első pár hónap nem a kézművességről szól egy újszülött mellett.
Most már egyre több időm van a hobbimra. De a lányomat is érdekli az én „játékom”. A horgolótű és az olló nem éppen bababarát, ki kellett találnom valamit ami mobil de mégis gyerek biztos, így akadt a kezembe a kiürült mosókapszulás doboz.
Pont belefér az aktuális projektem, nyugodtan elöl hagyható, nem tudja a kicsi kíváncsi kéz kinyitni (még).
Nem kell pénzt áldozni rá, teljesen megfelelő az új funkciójának és kicsit újra is hasznosítottunk.
„Amikor egy frappáns ötlettel akarsz előállni, lehet, hogy a folyamatos erőlködés nem vezet eredményre. Az ötletek vagy sziporkák a tudatodban lévő üres helyekről pattannak ki – a gondolatok közötti hézagokból. Hogy megnöveld az ötletek előcsalogatásának esélyét a hézagokból, becsüld meg az alkalmakat, amikor épp nem gondolkodsz semmin!”
Shunmyo Masuno
